Halottak napján kutyáinkra is emlékezünk – de hogyan búcsúzzunk?

Legtöbbünk számára a halál szomorú fogalom, főleg, ha szeretteinkről van szó. Azonban akármennyire is az, mégis a közös életünk része a haláluk is. Mi, gazdik, pedig az örök körforgásnak ezen pontján is mellettük állunk, és elkísérjük őket oda, ahova épp tartaniuk kell. De milyen lehetőségeink vannak a végső búcsúkor? 

Amikor elveszítjük négylábú barátunkat, ugyanúgy vágyunk rá, hogy valahogy megőrizzük emlékét – nemcsak szívünkben, hanem a létező világban is. Pár évtizede még elképzelhetetlen volt, hogy tömeges igény legyen kedvenceink számára temetkezési helyre, hamvasztásra, de mára ez már megváltozott. Mivel kutyáink sokkal fontosabb szerepet töltenek be életünkben, és segítenek az emberi kapcsolataink építésében is, így az elvesztésük is egy ember elvesztéséhez hasonló trauma lehet. Így sok gazdi szeretne valami kézzel foghatót – legyen az sírhely, egy kis emlékkő vagy a hamvak urnában. 

Magyarországon még sokszor a gyász is szégyellnivaló érzés egy kisállat esetében: ebben szeretne segíteni a ZöldEb Kutyás Érdekvédelmi Egyesület, hiszen több lehetőség is létezik a méltó lezárásra. 

Talán kevesek tudnak róla, de kutyánk halála után továbbra is szolgálhat jó célokat – például, ha testét felajánljuk kutatási célokra az ELTE Etológiai Tanszék Családi kutya programjának keretein belül működő szövetbanknak. ( http://kutyaetologia.elte.hu/szovetbank/ ) Az idő rövidsége miatt elsősorban budapesti és környéki címekről várják a felajánlást, hogy a vizsgálatok segítségével válaszokat kaphassanak bizonyos tudományos kérdésekre – elsősorban kutyáink öregedési folyamataira vonatkozóan. 

Ha külön nyilatkozatot teszünk, akkor a vizsgálatok után ugyanúgy visszakaphatjuk kedvencünk hamvait, mintha eleve hamvasztást kértünk volna egy erre szakosodott cégtől, mivel a mintavételt követően a kutatók átadják a testet a kiválasztott szolgáltatónak, és a további lépések a szokásos hamvasztási eljárás lépéseit és költségeit követik.

A másik lehetőség a magán úton választott hamvasztás. Már több ilyen szolgáltatás elérhető az országban – akár házhoz jövő hamvasztást is kérhetünk, azonban itt elsősorban a nagytestű ebeket tartók ütköznek falakba, hiszen vagy nem vállalnak egy bizonyos testméreten túli hamvasztást a szolgáltatók, vagy olyan horribilis összegekbe kerül, ami már vetekszik egy emberi hamvasztás árával.

Az otthonunk kertjében, esetleg kutyánk kedvenc kergetőzőhelyén való temetés vagy a hamvak szétszórása felvet bizonyos közegészségügyi kérdéseket, melyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, mert akár bírság is járhat érte. Érdemes a Nébih-nél érdeklődni az erre vonatkozó jogszabályokról. 

A következő lehetőség itthon talán még a legkevésbé elterjedt: a kisállattemető. Magyarország – és egyben egész Közép-Kelet-Európa első ilyen helye Alsónémedi mellett nyílt meg közel harminc évvel ezelőtt, azóta már több ilyen lehetőség is van. Most épp Dunakeszi városa méri fel a helyi igényeket egy lehetséges “kiskedvencek temetője” megnyitásáról. A kérdőívet itt lehet kitölteni.  Természetesen ez sem lesz ingyenes szolgáltatás, hiszen a gazdinak meg kell vásárolnia a sírhelyet, és fizetnie kell magát a temetést is. A városvezetés bízik benne, hogy az igény mellett ellenállásba sem ütközik majd a kezdeményezés, igyekeznek olyan területet választani, ahol méltó kegyelettel kezelhetik a kiskedvencek sírhelyét, mégsem zavar majd senkit a mindennapokban. 

Ahogy életét kezünkbe tette, kutyánk úgy bízza ránk halálát is. A kérdés csak az, hogyan tudjuk elfogadni a megváltoztathatatlant. Tőlünk nyugatabbra ezeken felül már az is teljesen elfogadott, hogy közös sírba temetkezzen gazdi és négylábú társa. Sok kutyatulajdonos számára ez a vágy tökéletesen érthető, hiszen életünk egy rövid szakaszát olyan társsal oszthatjuk meg, amilyet az emberek között akár örök időkig is kereshetnénk. Pontosan ezért olyan nehéz elengedni azt a bizonyos pórázt. 

Ha van más módja a búcsú vételnek, olyan amit nem érint ez a cikk, kérjük írd meg nekünk tapasztalatodat!