Amikor a városi kutyázás a futtatókra szűkül
A kutyafuttató a modern kor és a városiasodás fejlesztése, egyfajta kényelmi és egyben konfliktuscsökkentő szolgáltatás, ahol egyszerre szeparálhatjuk el a kutyásokat a nem kutyásoktól, valamint gazdaként elkerülhetjük azt a hosszú és összetett folyamatot, ami során meg kellene tanítanunk kedvencünknek a teljesen biztos behívást és fegyelmezett viselkedést. De valójában jók-e a futtatók a kutyáknak és az embereknek?
Gondolhatjuk úgy, hogy a futtató biztonságos helyet biztosít az ebeknek a szabad mozgáshoz és játékhoz, emellett lehetővé teszi számukra a társasági életet. Különösen azoknak a városi gazdáknak, ahol nem áll rendelkezésre udvar vagy kert.
De vajon így van-e és ha igen, mitől futtató egy futtató..
Szűkös tér
Tévedés azt gondolni, hogy a szocializáció annyiban merül ki az ebeknél, hogy egy szűk helyre összezárjuk őket. Abból sem a helyes viselkedés megtanulása, sem jó élmények nem következnek egyértelműen, főleg egy tanulási fázisban lévő kölyökkutyának. Márpedig Magyarország szinte egyetemlegesen küzd ugyanazzal a problémával mindenhol: a kutyafuttatók sok helyen kisebbek, mint egy átlagos kislakás. A szűkre szabott határok növelik a konfliktusok, a félelmetes interakciók, ijesztő üldözések és a sérülés lehetőségét.
Nem megfelelő feltételek
Egy terület attól még nem válik futtatóvá, hogy bekerítjük és kitűzünk rá egy kutyás táblát. Számos olyan feltétel van, ami itthon sok helyen nem teljesül. Ilyen például a megfelelő talajburkolat. Ennek megválasztásakor nem csak higiéniai szempontokat kell figyelembe venni, hanem az ebek egészségére, fizikai állapotára is hatással van, hogy milyen talajon futnak, esnek, birkóznak. A víz és az árnyék a legtöbb helyen teljesen hiányzik, pedig alapvető feltételként kellene szerepelniük a listán. A szűkösség a fertőzéseknek is kitűnő táptalajt biztosít.
A kutyáknak az emberek világában kell viselkedni tudni
Ugyan a körbekerített hely kutyás és nem kutyás közt valóban csökkentheti a konfliktus lehetőségét, azonban a nagy kérdés az: nem az a cél, hogy valóban egymás mellett éljünk viták nélkül? Egy gazdának kötelessége megfelelően nevelni kutyáját, hogy az megbízhatóan és kiszámíthatóan működjön a városban, a nem kutyások pedig szintén megtanulhatják, mennyire egyszerűen lehet jól szocializált kutyák mellett békésen élni.
Az alternatíva az integrált park lenne?
Sajnos a futtatók sokkal inkább szólnak az emberek kényelmességéről – legyen az gazda vagy nem kutyás ember, mint az ebekről.
A városi környezetben egyre szűkülő zöldfelületek miatt szinte lehetetlen újabb területeket kicsípni a “csak” kutyás használatnak. Ezért el kell gondolkoznunk azon, hogy milyen lehetőségeket kínál az integrált park használat. Térben és akár időben, hogyan tudjuk a meglévő parkjainkat, tereinket akár kutyásként használni. A meglévő rossz önkormányzati döntéseket, amik akár teljesen kizárják (válogatás nélkül) a kutyásokat a parkokból, zöld felületekről, hogyan tudjuk megváltoztatni.
Ha a kutyatartás egyik alapeleme a felelősségteljes nevelés, környezetükre figyelő, azt tisztán tartó kutyatartók és jólnevelt, behívható kutyák sétálnának együtt azokkal a park látogatókkal, akik ugyan nem tartanak házikedvencet, ám tiszteletben tartják, hogy mások viszont igen, akkor egy integrált park lehetősége mindenre megoldást jelenthetne. Ahol az ebeknek nem teljes elszigeteltségben kellene élniük a városon belül, hanem a kijelölt részeken biztonságban és szabadon lehetnének, és kezelhetőségük miatt senkiben nem merülne fel, hogy jelenlétük bárkit is zavarhat.
A kutyás társadalom már több szokásrenden alapuló, közös parkhasználat során bizonyította, hogy alkalmas erre. Talán itt az idő, hogy hivatalosan is lehetőséget kapjanak erre!